Átköltöztem.

A jövőben (elsősorban) az alábbi címen publikálok majd: http://bajko-sokoray.blog.hu.

"Az oldalon elsősorban német politikával foglalkozom. Illetve német nyelvterületről származó eredeti írások és azok recenziói találhatóak. Ezen kívül, néha kitör belőlem a politológus, és ilyenkor egyéb témákat is körbejárok…"

Szeptember 18-án, vasárnap Berlinben, két héttel előtte pedig Mecklenburg-Vorpommern tartományban tartottak törvényhozási választásokat. (Berlinben helyhatósági választások is zajlottak, ezzel én most külön nem foglalkozom.) A voksolásokat megelőzően mind Németországban, mind idehaza sokan azt találgatták, hogy a menekültválsággal összefüggésben vajon mennyire büntetik meg a választók a két nagyobb kormánypártot: a kereszténydemokrata CDU-t, és a szociáldemokrata SPD-t, illetve mennyire erősödik meg a szélsőségesen menekültellenes AfD. A közvélemény-kutatásokkal most hosszabban nem foglalkozom, hiszen megtettem ezt már két hete, ugyanitt. Csupán összehasonítási alapként veszek elő néhány adatot.

2011-2016

Eddig – hasonlóan a szövetségi kormányhoz – mind a két tagállamban SPD és CDU alkotta nagykoalíció működött.

Mecklenburg-Vorpommern tartományban az SPD 23, a CDU 22, a Linke 13, az FDP 7, és az NPD 6 képviselője foglalt helyet a törvényhozásban. Berlinben 46 képviselőt adott az SPD, 39-et a CDU, 29-et a Zöldek, 19-et a Linke, és 15-öt a Kalózók, egy pedig függetlenként foglalt helyet a – részben helyhatósági szerepet is betöltő – képviselőházban.

Mecklenburgban az SPD-s Erwin Sellering a miniszterelnök (Ministerpräsident), a 2008-as helyi koalíciós válság óta. Berlinben pedig a szintén szociáldemokrata Michael Müller a kormányzó-polgármester (Regierender Bürgermeister), elődjének 2014-es lemondása óta.

Talán felmerül egyesekben, hogy mit is jelent ez a "kormányzó-polgármester" kifejezés, vagy tisztség. Hogy ez világos legyen számunkra, térjünk ki röviden Berlinre, a Berlin politikai berendezkedésére. Mint egy unitárius – vagyis egy központi hatalommal rendelkező – állam polgárai sokan nem igazán tudják értelmezni, mit is jelent egy szövetségi állam. Persze, az amerikai filmekben találkozunk ezzel rendszeresen, de az amúgy is egy igen csak másik történet.

Kezdjük rögtön az elején: a Német Szövetségi Köztársaság egy speciális szövetségi állam, amely 16 tartományból áll. Tizenhat egymással és a szövetségi szinttel (!) egyenrangú állam szövetsége, köztük három városállammal (Berlin, Bréma, Hamburg). Saját törvényhozással, miniszterelnökkel, kormánnyal. Amely 13 esetben teljesen elkülönül a helyhatóságok hierarchikus rendszerétől. A három városállam esetében viszont ennél még komplikáltabb a helyzet. De most maradjunk Berlinnél.

A német fővárosban az állami törvényhozás szerepét a Berlini Képviselőház (Abgeordnetenhaus of Berlin) tölti be, a miniszterelnök a már említett Kormányzó-polgármester (Regierender Bürgermeister), a kormány pedig az úgynevezett Berlini Szenátus (Berliner Senat). Amely átlagosan 8-10 főből áll, és a szenátorok alatt a legtöbb esetben szenátusi hivatal (Senatsverwaltung) is működik, ezek a minisztériumok. (Most itt a szenátus esetén tényleg felejtsük el az amerikai vagy francia szenátust, ez nem törvényhozási szerv, hanem végrehajtó.) Hogy kicsit még furcsább legyen számunkra ez a felállás, a kormányzó-polgármester két helyettesét polgármesternek nevezik... Miközben a legtöbb klasszikus helyhatósági feladatot a 12 kerületi önkormányzat (Bezirksverwaltung in Berlin) látja el.


A két választási rendszer

Mindkét államban a szövetségi szintről is ismert vegyes, "(meg)személyesített arányos" (Personalisierte Verhältniswahl) választási rendszer működik, kisebb eltérésekkel. Minden választópolgárnak két szavazata van. Ezeket egy egyéni körzet valamelyik jelöltjére, illetve zártlistákkal induló pártok egyikére adhatja le. A listás mandátumok kiosztásához a Hare/Niemeyer módszert alkalmazzák.

A számszerű választási küszöb mindkét esetben 5%, azonban kiszámításához Berlinben az érvénytelen szavazatokat is alapul veszik. Míg az északi tartományban nincs alternatív bejutási küszöb, addig a fővárosban használatos – a szövetségi szintről is ismert – alapmandátum-kikötés (Grundmandatsklausel). Amely az öt százalék alatti pártoknak is lehetővé teszi a listás mandátumkiosztásban való részvételt, egy egyéni körzet megnyerése esetén. (A Bundestag tagjainak választásakor ez a korlát 3 egyéni körzet.)

A választási ciklus – ellentétben a Bundestaggal – 5 év. A mecklenburg-elő-pomerániai tartományi parlament (Landtag Mecklenburg-Vorpommern) létszáma minimum 71, a berlini képviselőház (Abgeordnetenhaus of Berlin) legkevesebb 130 fős. Ebből mecklenburgban 36, berlinben 78 képviselőt választanak egyéni körzetekben.

A 2016-os berlini törvényhozási választások listás eredményei
(Forrás: http://wahlen-berlin.de)

2016 szeptembere

Szeptember elején Mecklenburg-Elő-Pomerániában (sic!) a választók 61,6 százaléka járult az urnákhoz, ami egy hajszálállal több mint 10%-os növekedést jelent az 5 ével ezelőttihez képest. Most vasárnap Berlinben 66,9%-os részvétel mellett zajlott a tartományi választás, ezt megelőzően 2011-ben 60,2% volt.

Mint már utaltam rá, előzetesen a legnagyobb várakozások az SPD, a CDU és az AfD eredményeit övezték. A két kormánypárt végül mindkét államban jóval gyengében szerepelt 5 évvel ezelőtti eredményéhez képest. Berlinben az SPD közel 7%-ot, Mecklenburgban 5%-ot veszített, ennek ellenére sikerült megőrizniük első helyüket. A közvélemény-kutatási eredményekhez képest a szociáldemokraták a fővárosban hozták az országos átlagot, Mecklenburg-Vorpommernben viszont jócskán felül teljesítették azt.

Abgeordnetenhaus von Berlin

Landtag Mecklenburg-Vorpommern

(Adatok: a közvélemény-kutatási eredmények az Allensbach, Emnid, Forsa, Forschungsgruppe Wahlen, GMS, Infratest dimap és az INSA összesített augusztusi-szeptemberi számai, a két választási adatsorban a listás eredmények olvashatóak.) 

A kereszténydemokraták a fővárosban 6%-ot veszítettek, ezzel történelmi mélypontot értek el. Északon 4%-ot. Mindkét államban az országos kutatási adatok nagyjából felét tudták csak produkálták. Ami természetesen a helyi viszonyokat figyelembe véve érthető, de Angela Merkelnek így is elég kellemetlen órákat okozott már, és fog is még valószínűleg. A CDU-ban óriási az elégedetlenség, a Bajor miniszterelnök, a CSU vezetője Horst Seehofer viszont valószínűleg elégedetten dőlt hátra foteljében látva az eredményeket. Remélve, hogy most majd Merkel változtat valamit. Aminek talán a mai napon már láthattuk is az első jeleit, a kancellár asszony nyilatkozatát hallgatva.

A berlini képviselőház összetétele (Forrás: http://wahlen-berlin.de)

De térjünk át az AfD-re. Az Alternaive für Deutschland az elmúlt egy év legnagyobb nyertese. Az EU kritikus párt idegenellenes retorikájának felerősítésével az 5% körüli szintről stabilan 10% felé került a menekültválságnak köszönhetően. A mostani két tartományi választást megelőző öt választás mindegyikén könnyedén sikerült bekerülniük az állami törvényhozásokba. Több alkalommal 20% feletti eredménnyel! Mecklenburgban 20,8%-ot értek el, Berlinben – amely terep jóval kevésbé feküdt a pártnak – 14,2%-kal hozták az országos átlagot. Egy évvel a szövetségi alsóházi választások előtt jelenleg úgy fest, hogy 2013-al ellentétben könnyedén bekerülnek majd a Bundestagba is. Ami több szempontból megváltoztathatja majd a német pártrendszert. De ez egy másik történet...

Mecklenburg-Vorpommern: listás szavazatok, illetve a változások 2011-hez képest (Forrás: http://wahlen.m-v.de)

A régebbi pártok közül – a két néppárton kívül – egyedül a Linke vette mindkét akadályt, és került be a két törvényhozásba. Keleti tartományok lévén 3-5%-kal felül teljesítették az országos átlagot. A fővárosban 4%-kal javítottak, a másik állami választáson 5%-ot rontottak 5 év alatt. A Zöldek Berlinben 2%-ot veszítettek ugyan, de így is magasan túlteljesítették az országos átlagukat, és viszonylag jól szerepeltek (15,2%). Viszont most már van egy a 16 tartományból, ahol nincsenek jelen a törvényhozásban... Az FDP a két érintett államban eddig nem volt bent, vasárnap ezen sikerült változtatni, egy 6,7%-os berlini eredménnyel. A nemzeti-liberálisok így már 9 tartományban képviseltetik magukat, és a közvélemény-kutatási adatokat figyelve várhatóan tagjai lesznek a következő Bundestagnak.

 Mecklenburg-Vorpommern: egyéni körzetek győztesei,
Piros - SPD, Fekete - CDU, Kék - AfD (Forrás: http://wahlen.m-v.de)

Mecklenburg-Vorpommern: a tartományi parlament összetétele
(Forrás: http://wahlen.m-v.de)

Koalíciók, kormányok

Mecklenburg-Vorpommern tartományban eddig (2011-2016 között) a képviselők 63%-a tartozott a kormánytöbbséghez. 2016 szeptembere után ez az arány 59%-ra zsugorodott. Azonban ez a többség bőven elég Erwin Sellering (SPD) miniszterelnök számára a folytatáshoz, az SPD-CDU nagykoalíció fenntartásához. Miután ebben az esetben már két hét eltelt a választások óta, így erről már tényként beszélhetünk: ez a koalíció folytatja, a veszteségek ellenére.

Berlinben sok tekintetben egészen más a helyzet. Michael Müller kormányzó-polgármester – nyugodtan kijelenthetjük – biztosan hivatalban marad. Azonban a nagykoalíció felbomlik. 2016-ig az SPD-CDU többségnek 57%-a volt – az ebben a ciklusban – 149 fős képviselőházban. A két párt együttes mandátumaránya az új – 160 fős – törvényhozásban 43%-ra olvadt (69 fő). A keleti tartományokban az SPD már több alkalommal kormányzott együtt a szocialista állampárt (a SED) utódszervezetével, a sok tekintetben – ma is – szélsőbaloldali Die Linke-vel.

Ezt nevezik rot-rot (vagyis piros-piros) koalíciónak. De hiába javított nagy mértékben a Linke 2011-es választási eredményeihez képest (11,5%-ról 16,6%-ra), az SPD már említett komoly veszteségei miatt a két baloldali párt mandátumszáma közel sem elég a kormányzáshoz. Így a Zöldek (Die Grünen) részvételére is mindenképpen szükség lesz. A három párt mandátumait összesítve 57%-kal rendelkező, viszonylag erős kormánytöbbség hozható létre. Így a közeljövőben 92 fős mandátumtöbbséggel rendelkező, rot-rot-grün kormánykoalíció fog alakulni Berlinben.

Legközelebb a német demokrácia témakörében a Szövetségi Elnök (Bundespräsident) szerepéről, illetve annak megválasztásáról (Bundespräsidentenwahl) szeretnék majd értekezni.

Szeptember 4-én (most vasárnap) parlamenti választásokat tartanak Mecklenburg-Vorpommern tartományban, illetve 18-án parlamenti és helyhatósági választásokat Berlinben. Ezen a két szeptemberi napon megválasztják Mecklenburg-Elő-Pomerániában (Sic!) a Landtag, illetve Berlinben az Abgeordnetenhaus (Képviselőház) tagjait. A létrejövő erőviszonyok alapján pedig eldől, hogy milyen kormányok alakulnak a következő 5 évre a két német államban. Jelenleg mind két helyen CDU-SPD, tehát kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíció működik.

A Német Szövetségi Köztársaság egészére nézve az igazi nagy kérdés az, hogy a két megmérettetés során hány mandátumot szerez majd az – "ultra-konzervatív", bevándorló ellenes – Alternative für Deutschland (AfD). Egyúttal – mint a címben is utaltam rá –, Merkel (és a koalíciós partner SPD) befogadó menekültpolitikájáról is véleményt mondanak a választók.

Először nézzük meg a mostani erőviszonyokat, majd térjünk ki röviden az AfD-re (és az FDP-re), illetve írásom második felében hosszabban a közvélemény-kutatásokra, és ezáltal a várható eredményekre. Végül vessünk egy pillantást a két választási rendszerre.

Angela Merkel népszerűsége, 2014-2016
(Forrás: ARD, www.tagesschau.de)  

Jelenlegi erőviszonyok

Mecklenburg-Vorpommern (2011-2016)

Itt rendezik 4-én a választást. A parlament állandó létszáma 71 fő, melyből 36 képviselőt választanak egyéni körzetekben. 27 fő az SPD, 18 a CDU, 14 a Linke (Bal), 7 a Grüne (Zöldek), és 5 képviselő az NPD frakció tagja. A tartományt SPD-CDU alkotta nagykoalíció vezeti, a miniszterelnök Erwin Sellering (SPD).

Berlin (2011-2016)

A berlini képviselőház (Abgeordnetenhaus) – amely törvényhozói és felsőbb helyhatósági feladatokat is ellát – minimálisan 130 főből áll. Melyből (fixen) 78-at egyéni körzetből választanak. A testület jelenleg 149-es fős. Amelyet 5 frakció alkot:  SPD 46, CDU 39, Grüne (Zöldek) 29, Linke (Bal) 19, Piraten (Kalózók) 15 fővel, és egy képviselő független. Mint már említettem Berlinben SPD-CDU koalíció működik, a kormányzó-polgármestert (Regierender Bürgermeister von Berlin) az SPD adja, Michael Müller személyében. Érdekeség, hogy a kormányzó-polgármester egyszerre kormányfő és helyhatósági vezető is (tehát, klasszikus polgármester), akit – a miniszterelnökökhöz hasonlóan – a képviselőház választ meg.

AfD

Mind két mostani szavazást a volt kelet-német tartományokban rendezik. (Persze, ne feledkezzünk meg Nyugat-Berlinről sem.) Így majd a várható és tényleges eredményeket vizsgálva fontos figyelembe vennünk, hogy az 1990-es újraegyesítés óta az "új tartományokban" (neue Bundesländer) mindig erősebben szerepeltek a szélsőséges pártok. A szocialista állampártból, a SED-ből létrejött Die Linke, ahogy a szélsőjobboldali szerveztek, mint a Republikaner, a DVU vagy az NDP.

Mecklenburg-Vorpommern tartomány palamentjében az NDP (Nationaldemokratische Partei Deutschlands) jelenleg is öt fős frakcióval rendelkezik. Bár majd látni fogjuk, hogy ennek megtartására a mostani választás után viszonylag kicsi az esélyük.

Az Alternative für Deutschland azok után, hogy a 2013-as szövetségi parlamenti választásokon (Bundestagswahl) mondhatni, hogy egy hajszállal (0,3%-kal) az 5 százalékos választási küszöb alatt maradt, mára mind a 16 tartományban biztos bejutónak számít, magasan a küszöb felett mérik. Ahogy szövetségi szinten is, 10-14%-kal.
A legutóbbi három, márciusban megtartott törvényhozási választásokon (Baden-Württemberg, Rheinland-Pfalz, Sachsen-Anhalt) az AfD 15,1%-ot, 12,6%-ot, illetve 24,2%-ot (!) szerzett.

Népszerűségük nagymértékű növekedéséhez természetesen nagyban hozzájárult a "menekültválság". A magát nemzeti-konzervatívként meghatározó párt az egyetlen olyan releváns német politikai erő, amely határozottan kiáll a menekültek/bevándorlók befogadása ellen. 2016 szeptemberéig az 1845 kiosztott helyi törvényhozási mandátumból 102-öt az AfD politikusai töltenek be. Az utóbbi hónapok adatai alapján borítékolható, hogy ez a szám nőni fog. Hiszen mostanáig a két érintett parlament egyikében sem voltak jelen.

FDP

Magyar viszonylatban kicsit meglepő módon a Freie Demokratische Partei azok után, hogy 2013-ban hatvannégy év után kiesett a szövetségi alsóházból nem tűnt el a német politikai palettáról. Sőt, az FDP-t szövetségi szinten most már több mint egy éve stabilan a bejutási küszöb felett mérik. Augusztusban 5 és 7,5% között. A tartományokat tekintve kicsit árnyaltabb a kép. A fél éve tartott három választás során két tartományban könnyedén sikerült teljesíteni a küszöböt (8,3-6,2%), míg a harmadik esetében csupán 0,1% hiányzott. Most Mecklenburgban valószínűtlen a párt bejutása, viszont Berlinben valószínűnek tűnik a siker. A fővárosban mindegyik közvélemény kutató legalább 5%-on mérik a nemzeti-liberálisokat.

Közvélemény-kutatási eredmények

Mecklenburg-Vorpommern

A tartományban viszonylag nagy többséggel (71-ből 45 mandátummal) kormányzó nagykoalíciónak komoly esélye van a folytatásra. Annak ellenére, hogy mindkét néppárt – de elsősorban az SPD – vesztett népszerűségéből.

Az augusztusi felmérések adatai. A táblázat utolsó sorában a 2011-es választási eredmények.
(Forrás: wahlrecht.de) 

A CDU helyben jóval az országos népszerűsége alatt teljesít, míg a szociáldemokraták némileg a felett. De együtt így is hozzák a 48-50%-ot, amely az egyéni körzetekben eredményezni fog annyi plusz mandátumot, hogy az elegendő legyen. Tehát, a kormányzati váltás valószínűtlen. A zöldek a szövetségi szinten mért népszerűségük nagyjából felét hozzák az észak-keleti államban. Az FDP bejutása igen valószínűtlen. A Linke várhatóan nem tudja megismételni 5 évvel korábbi, – keleti tartomány lévén – átlagos eredményét. Sejthető, hogy az itt különösen megerősödő AfD tőlük is jócskán gyűjtött szavazókat. Ennek ellenére 25%-os eredmény alatt az Alternative für Deutschland koalíció-képtelensége miatt legfeljebb a legerősebb ellenzéki párt szerepét töltheti majd be a következő ciklusban.

Berlin

Az utóbbi hónapok számait vizsgálva a fővárosban nagyobb esély mutatkozik a kormányzati változásra. A kereszténydemokraták (CDU) itt is elmaradnak – mint egy 10%-kal – az országos eredményüktől. A szociáldemokraták (SPD) viszont hozzák azt, még ha várhatóan némileg el is maradnak az előző berlini választási eredményeiktől. A zöldek (Grüne) több másik tartományhoz hasonlóan itt is elég erősek. (Ne feledjük, hogy márciusban Baden-Württembergben 30%-kal győzni is tudtak, amivel miniszterelnököt is állíthattak.)  A szövetségi szinten mért eredményük nagyjából másfélszeresét hozhatják Berlinben. Itt is sokat számítanak majd az egyéni körzetek eredményei. Akár SPD-Grüne kormány is alakulhat szeptember végén. De ebbe a kérdésbe az utódpárt, a Linke is könnyen beleszólhat. Várhatóan 4-5 százalékkal túlteljesíthetik az 5 évvel ezelőtti eredményüket. Ami azt is jelentheti, hogy úgynevezett piros-zöld-piros (rot-grün-rot) koalíció is alakulhat.

Közvélemény-kutatási adatok. Az utolsó sorban az előző választás eredményei.
 (Forrás: wahlrecht.de)

Az AfD a városállamban kicsivel az országos átlag felett teljesít, de itt a kiegyenlített erőviszonyoknak köszönhetően nem a következő években nem lesznek komoly tényezők. De várjuk meg mennyi a rejtőzködő szavazó. Nagy valószínűséggel az FDP visszakerülhet a berlini törvényhozásba, mindegyik intézet huzamosabb ideje öt százalék felett méri a pártot.  

Németország

Mint érzékelhettük az eddig tárgyalt tartományok adataiból is, az AfD az elmúlt egy évben országos és – koalícióképtelensége ellenére – meghatározó szereplője lett a német politikának. Mind a 16 tartományban jóval a választási küszöb felett mérik, és egy most vasárnap rendezett szövetségi választásokon is könnyedén bekerülne a Bundestagba. Ezzel érezhetően megváltozott a német pártrendszer. (Hasonló változást a nemzeti-liberálisok jövő szeptemberi a szövetségi alsóházba történő visszakerülése jelenthet.)

A nagykoalíciót vezető CDU országosan őrzi az év januárjára beállít népszerűségét, 33-34% körül mozogva. Az SPD 2-3%-ot veszített az elmúlt fél évben, jelenleg 22-23%-on állnak. A zöldek – a szokásosnál némileg gyengébb – 2013-as 8%-os szereplésük után az azt követő években 10%-on stabilizálódtak. Az elmúlt hónapokban azonban kisebb növekedésnek indultak, meglátjuk, hogy ez hogyan alakul a következő egy évben. Az FDP, lassan egy éve újra biztos bejutónak számít a Bundestagba, hat százalék körüli eredményeket produkálva.

A pártok népszerűsége országosan. Pirossal jelölve a legfrissebb adatok.
Az utolsó oszlopban a 2013-as Bundestagswahl végeredményei.
(Forrás: wahlrecht.de) 

Mint már a bevezetőben is utaltam rá, ez a választás Angela Merkel kancelláról is szól. Merkel népszerűsége – ugyan kárpát-medencei viszonylatban egyáltalán nem alacsony – több éves mélyponton van. Míg a 2013-as újabb kormányzati ciklusa elején 70 százalék felett volt, mostanra 45 százalék alá süllyedt. (Lásd a fenti infratest adatokat.) Szeptember második felére ki fog derülni, hogy ez a népszerűségvesztés hogyan konvertálódik majd szavazatokká, és mit jelent majd helyben a CDU/CSU-ra nézve, illetve országosan. Ahogy azt is megtudjuk, hogy a – merkeli bevándorlási-politikát nagyban támogató – koalíciós partner, az SPD tekintetében mit gondolnak a választók. Maradhat-e a két tartományban a szociáldemokrata miniszterelnök. A mostani események nagyban befolyásolják az AfD és az FDP jövőjét is, és ezáltal a német német pártrendszer alakulását. Ne felejtsük el, hogy egy év múlva szövetségi választások lesznek.

(Meg)személyesített arányos választási rendszer

Mind két tartományban a szövetségi szintről is ismert vegyes, úgynevezett személyesített, vagy megszemélyesített arányos választási rendszer működik. Pártlistákkal és egyéni körzetekkel. Melyek esetében a (zárt) pártlistákra leadott szavaztok dominálnak. (Tehát, a magyar rendszertől eltérően – amely az egyik komoly különbséget jelenti a két szisztéma között – a listás és egyéni szavazatok alsóbb szinten sem függetlenek egymástól.) Mind két rendszerben a mennyiségi választási küszöb 5%. Apró, de fontos különbség, hogy Berlinben a küszöb számításakor a leadott, de érvénytelen szavaztok is beszámításra kerülnek. E mellett a berlini választás esetén az öt százalékos küszöb mellett létezik – a Bundestag tagjainak megválasztása során szintén használatos – alapmandátum-kikötés. Ami azt jelenti, hogy az a párt is részesülhet a listás mandátumok kiosztásában, amely nem érte el a mennyiségi küszöböt, de legalább egy egyéni mandátum szerzett. Mecklenburg-Vorpommern tartományban nem létezik ez az alternatív választási küszöb. Mind két esetben a listás mandátumok kiosztása a Hare/Niemeyer módszerrel történik.