Szeptember 18-án, vasárnap Berlinben, két héttel előtte pedig Mecklenburg-Vorpommern tartományban tartottak törvényhozási választásokat. (Berlinben helyhatósági választások is zajlottak, ezzel én most külön nem foglalkozom.) A voksolásokat megelőzően mind Németországban, mind idehaza sokan azt találgatták, hogy a menekültválsággal összefüggésben vajon mennyire büntetik meg a választók a két nagyobb kormánypártot: a kereszténydemokrata CDU-t, és a szociáldemokrata SPD-t, illetve mennyire erősödik meg a szélsőségesen menekültellenes AfD. A közvélemény-kutatásokkal most hosszabban nem foglalkozom, hiszen megtettem ezt már két hete, ugyanitt. Csupán összehasonítási alapként veszek elő néhány adatot.

2011-2016

Eddig – hasonlóan a szövetségi kormányhoz – mind a két tagállamban SPD és CDU alkotta nagykoalíció működött.

Mecklenburg-Vorpommern tartományban az SPD 23, a CDU 22, a Linke 13, az FDP 7, és az NPD 6 képviselője foglalt helyet a törvényhozásban. Berlinben 46 képviselőt adott az SPD, 39-et a CDU, 29-et a Zöldek, 19-et a Linke, és 15-öt a Kalózók, egy pedig függetlenként foglalt helyet a – részben helyhatósági szerepet is betöltő – képviselőházban.

Mecklenburgban az SPD-s Erwin Sellering a miniszterelnök (Ministerpräsident), a 2008-as helyi koalíciós válság óta. Berlinben pedig a szintén szociáldemokrata Michael Müller a kormányzó-polgármester (Regierender Bürgermeister), elődjének 2014-es lemondása óta.

Talán felmerül egyesekben, hogy mit is jelent ez a "kormányzó-polgármester" kifejezés, vagy tisztség. Hogy ez világos legyen számunkra, térjünk ki röviden Berlinre, a Berlin politikai berendezkedésére. Mint egy unitárius – vagyis egy központi hatalommal rendelkező – állam polgárai sokan nem igazán tudják értelmezni, mit is jelent egy szövetségi állam. Persze, az amerikai filmekben találkozunk ezzel rendszeresen, de az amúgy is egy igen csak másik történet.

Kezdjük rögtön az elején: a Német Szövetségi Köztársaság egy speciális szövetségi állam, amely 16 tartományból áll. Tizenhat egymással és a szövetségi szinttel (!) egyenrangú állam szövetsége, köztük három városállammal (Berlin, Bréma, Hamburg). Saját törvényhozással, miniszterelnökkel, kormánnyal. Amely 13 esetben teljesen elkülönül a helyhatóságok hierarchikus rendszerétől. A három városállam esetében viszont ennél még komplikáltabb a helyzet. De most maradjunk Berlinnél.

A német fővárosban az állami törvényhozás szerepét a Berlini Képviselőház (Abgeordnetenhaus of Berlin) tölti be, a miniszterelnök a már említett Kormányzó-polgármester (Regierender Bürgermeister), a kormány pedig az úgynevezett Berlini Szenátus (Berliner Senat). Amely átlagosan 8-10 főből áll, és a szenátorok alatt a legtöbb esetben szenátusi hivatal (Senatsverwaltung) is működik, ezek a minisztériumok. (Most itt a szenátus esetén tényleg felejtsük el az amerikai vagy francia szenátust, ez nem törvényhozási szerv, hanem végrehajtó.) Hogy kicsit még furcsább legyen számunkra ez a felállás, a kormányzó-polgármester két helyettesét polgármesternek nevezik... Miközben a legtöbb klasszikus helyhatósági feladatot a 12 kerületi önkormányzat (Bezirksverwaltung in Berlin) látja el.


A két választási rendszer

Mindkét államban a szövetségi szintről is ismert vegyes, "(meg)személyesített arányos" (Personalisierte Verhältniswahl) választási rendszer működik, kisebb eltérésekkel. Minden választópolgárnak két szavazata van. Ezeket egy egyéni körzet valamelyik jelöltjére, illetve zártlistákkal induló pártok egyikére adhatja le. A listás mandátumok kiosztásához a Hare/Niemeyer módszert alkalmazzák.

A számszerű választási küszöb mindkét esetben 5%, azonban kiszámításához Berlinben az érvénytelen szavazatokat is alapul veszik. Míg az északi tartományban nincs alternatív bejutási küszöb, addig a fővárosban használatos – a szövetségi szintről is ismert – alapmandátum-kikötés (Grundmandatsklausel). Amely az öt százalék alatti pártoknak is lehetővé teszi a listás mandátumkiosztásban való részvételt, egy egyéni körzet megnyerése esetén. (A Bundestag tagjainak választásakor ez a korlát 3 egyéni körzet.)

A választási ciklus – ellentétben a Bundestaggal – 5 év. A mecklenburg-elő-pomerániai tartományi parlament (Landtag Mecklenburg-Vorpommern) létszáma minimum 71, a berlini képviselőház (Abgeordnetenhaus of Berlin) legkevesebb 130 fős. Ebből mecklenburgban 36, berlinben 78 képviselőt választanak egyéni körzetekben.

A 2016-os berlini törvényhozási választások listás eredményei
(Forrás: http://wahlen-berlin.de)

2016 szeptembere

Szeptember elején Mecklenburg-Elő-Pomerániában (sic!) a választók 61,6 százaléka járult az urnákhoz, ami egy hajszálállal több mint 10%-os növekedést jelent az 5 ével ezelőttihez képest. Most vasárnap Berlinben 66,9%-os részvétel mellett zajlott a tartományi választás, ezt megelőzően 2011-ben 60,2% volt.

Mint már utaltam rá, előzetesen a legnagyobb várakozások az SPD, a CDU és az AfD eredményeit övezték. A két kormánypárt végül mindkét államban jóval gyengében szerepelt 5 évvel ezelőtti eredményéhez képest. Berlinben az SPD közel 7%-ot, Mecklenburgban 5%-ot veszített, ennek ellenére sikerült megőrizniük első helyüket. A közvélemény-kutatási eredményekhez képest a szociáldemokraták a fővárosban hozták az országos átlagot, Mecklenburg-Vorpommernben viszont jócskán felül teljesítették azt.

Abgeordnetenhaus von Berlin

Landtag Mecklenburg-Vorpommern

(Adatok: a közvélemény-kutatási eredmények az Allensbach, Emnid, Forsa, Forschungsgruppe Wahlen, GMS, Infratest dimap és az INSA összesített augusztusi-szeptemberi számai, a két választási adatsorban a listás eredmények olvashatóak.) 

A kereszténydemokraták a fővárosban 6%-ot veszítettek, ezzel történelmi mélypontot értek el. Északon 4%-ot. Mindkét államban az országos kutatási adatok nagyjából felét tudták csak produkálták. Ami természetesen a helyi viszonyokat figyelembe véve érthető, de Angela Merkelnek így is elég kellemetlen órákat okozott már, és fog is még valószínűleg. A CDU-ban óriási az elégedetlenség, a Bajor miniszterelnök, a CSU vezetője Horst Seehofer viszont valószínűleg elégedetten dőlt hátra foteljében látva az eredményeket. Remélve, hogy most majd Merkel változtat valamit. Aminek talán a mai napon már láthattuk is az első jeleit, a kancellár asszony nyilatkozatát hallgatva.

A berlini képviselőház összetétele (Forrás: http://wahlen-berlin.de)

De térjünk át az AfD-re. Az Alternaive für Deutschland az elmúlt egy év legnagyobb nyertese. Az EU kritikus párt idegenellenes retorikájának felerősítésével az 5% körüli szintről stabilan 10% felé került a menekültválságnak köszönhetően. A mostani két tartományi választást megelőző öt választás mindegyikén könnyedén sikerült bekerülniük az állami törvényhozásokba. Több alkalommal 20% feletti eredménnyel! Mecklenburgban 20,8%-ot értek el, Berlinben – amely terep jóval kevésbé feküdt a pártnak – 14,2%-kal hozták az országos átlagot. Egy évvel a szövetségi alsóházi választások előtt jelenleg úgy fest, hogy 2013-al ellentétben könnyedén bekerülnek majd a Bundestagba is. Ami több szempontból megváltoztathatja majd a német pártrendszert. De ez egy másik történet...

Mecklenburg-Vorpommern: listás szavazatok, illetve a változások 2011-hez képest (Forrás: http://wahlen.m-v.de)

A régebbi pártok közül – a két néppárton kívül – egyedül a Linke vette mindkét akadályt, és került be a két törvényhozásba. Keleti tartományok lévén 3-5%-kal felül teljesítették az országos átlagot. A fővárosban 4%-kal javítottak, a másik állami választáson 5%-ot rontottak 5 év alatt. A Zöldek Berlinben 2%-ot veszítettek ugyan, de így is magasan túlteljesítették az országos átlagukat, és viszonylag jól szerepeltek (15,2%). Viszont most már van egy a 16 tartományból, ahol nincsenek jelen a törvényhozásban... Az FDP a két érintett államban eddig nem volt bent, vasárnap ezen sikerült változtatni, egy 6,7%-os berlini eredménnyel. A nemzeti-liberálisok így már 9 tartományban képviseltetik magukat, és a közvélemény-kutatási adatokat figyelve várhatóan tagjai lesznek a következő Bundestagnak.

 Mecklenburg-Vorpommern: egyéni körzetek győztesei,
Piros - SPD, Fekete - CDU, Kék - AfD (Forrás: http://wahlen.m-v.de)

Mecklenburg-Vorpommern: a tartományi parlament összetétele
(Forrás: http://wahlen.m-v.de)

Koalíciók, kormányok

Mecklenburg-Vorpommern tartományban eddig (2011-2016 között) a képviselők 63%-a tartozott a kormánytöbbséghez. 2016 szeptembere után ez az arány 59%-ra zsugorodott. Azonban ez a többség bőven elég Erwin Sellering (SPD) miniszterelnök számára a folytatáshoz, az SPD-CDU nagykoalíció fenntartásához. Miután ebben az esetben már két hét eltelt a választások óta, így erről már tényként beszélhetünk: ez a koalíció folytatja, a veszteségek ellenére.

Berlinben sok tekintetben egészen más a helyzet. Michael Müller kormányzó-polgármester – nyugodtan kijelenthetjük – biztosan hivatalban marad. Azonban a nagykoalíció felbomlik. 2016-ig az SPD-CDU többségnek 57%-a volt – az ebben a ciklusban – 149 fős képviselőházban. A két párt együttes mandátumaránya az új – 160 fős – törvényhozásban 43%-ra olvadt (69 fő). A keleti tartományokban az SPD már több alkalommal kormányzott együtt a szocialista állampárt (a SED) utódszervezetével, a sok tekintetben – ma is – szélsőbaloldali Die Linke-vel.

Ezt nevezik rot-rot (vagyis piros-piros) koalíciónak. De hiába javított nagy mértékben a Linke 2011-es választási eredményeihez képest (11,5%-ról 16,6%-ra), az SPD már említett komoly veszteségei miatt a két baloldali párt mandátumszáma közel sem elég a kormányzáshoz. Így a Zöldek (Die Grünen) részvételére is mindenképpen szükség lesz. A három párt mandátumait összesítve 57%-kal rendelkező, viszonylag erős kormánytöbbség hozható létre. Így a közeljövőben 92 fős mandátumtöbbséggel rendelkező, rot-rot-grün kormánykoalíció fog alakulni Berlinben.

Legközelebb a német demokrácia témakörében a Szövetségi Elnök (Bundespräsident) szerepéről, illetve annak megválasztásáról (Bundespräsidentenwahl) szeretnék majd értekezni.