Az utóbbi hetekben, hónapokban Európa szerte – ahogy nálunk is – erősen felizzott a „menekült kérdés”, vagyis az egyre nagyobb számban hozzánk érkező menekültek, bevándorlók befogadásával, sorsával kapcsolatos kérdések. Megírom őszintén, hogy elemző létemre – vagy talán pont azért – „elsőre” azt gondoltam, hogy valamiféle figyelemelterelésről van szó. Hogy csupán azért kapták fel ezt a témakört itthon, hogy valami más politikai kérdésről eltereljék a figyelmet. (Sosem lehet tudni.)

De mikor néhány konkrét számot, adatot olvastam itt is, ott is, igen csak felkaptam a fejem. (Csak a mostani hétvégén több mint 1500 illegális határátlépőt fogtak el a magyar hatóságok a déli, dél-keleti országrészben!) Nem tegnap óta figyelem a német nyelvű európai híradókat, online médiumokat. Bevallom töredelmesen, hogy inkább a német, osztrák, svájci sajtóból szerzem az információimat nap, mint nap, mint a hazai híradásokból. Ennek több oka van, de most nem erre szeretnék kitérni…

Tehát, amellett, hogy évek óta látom én is, hogy egyre többen érkeznek például a Földközi-tengeren át az „öreg kontinensre”, – vagy azt, hogy mi zajlik Franciaországban, Olaszországban, Németországban – most nagyon meglepett, hogy valóban mennyire megnőtt a hazánkba, vagy még inkább hazánkon keresztül nyugatra igyekvő bevándorlók száma.

És itt most álljunk meg egy kicsit. Sok éve figyelem a magyar és az európai politikát, és – érzésem szerint – túl sokszor tapasztalom, gondolom azt, hogy nem a valódi, a komoly problémákkal foglalkoznak sem a hazai, sem az európai politikusok.

Olyan globális folyamatok zajlanak a világban, melyek hatalmas mértékben befolyásolják már most saját életünket, gyermekeink és a még meg sem született generációk életét. Például ilyen a globális felmelegedés, vagyis a hatalmas mértékű környezetszennyezés, környezet pusztítás problémája, a bolygó túlnépesedése, a transznacionális vállalatok egyre nagyobb mértékű hatalma, – vagy, ha talán még messzebb akarok szaladni – a gazdasági erőforrások, illetve a vízkészletek igen csak egyenlőtlen elosztása, megoszlása a világban.

Sivatagok, sivatagos területek (2013)

Persze, ezek a témák is előkerülnek hétről hétre. Néha még fókuszba is esnek valamelyest. Azonban politikai síkon szinte semmi sem történik. A valóságban kormányaink nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. De még csak olyan, a demográfiai adatokból következő, ide kapcsolódó kérdésekkel sem mint a nyugdíj, vagy a társadalombiztosítás szükséges reformjai. Esetleg csak választási kampányok, vagy kortesbeszédek idején…

Arra szeretnék rávilágítani, hogy – anélkül, hogy az adott témákat egyáltalán ezen sorok keretében boncolgatnám – több okból is számíthatunk arra, hogy a következő években, évtizedekben egyre többen akarnak majd Európában és így a Kárpát-medencében is letelepedni. (Aki nem hiszi, hogy a probléma közvetlenül minket is egyre jobban fenyeget, az csak gondoljon arra, hogy egyre többen élnek olyan területeken, ahol a világszinten is fogyó tiszta édesvízkészletek már kifogyóban vannak, közben mi magyarok Európa egyik legnagyobb vízkészletén ülünk.)

Európa elöregszik, egyre kevesebben vagyunk. Nem csak mi magyarok. Azonban az életkörülményeink, környezetünk, tartalékaink, erőforrásaink, technológiánk és infrastruktúránk sokkal jobb, mint földünk jelentős részén. Hogy csak visszaugorjak néhány sort: kevésbé fenyegeti Európát a termőterületek romlása, a tengerszint megemelkedése, vagy az elsivatagosodás és a vízkészletek kifogyása, mint a világ más területeit. Ebbe bele értve bizonyos kérdések tekintetében még az Egyesült Államokat is! (Ahol a vízhiány például Kaliforniában – az USA közel 40 milliós, legnagyobb népességű államában – már most mindennapos gondokat okoz, ahogy általában a nyugati parton és pl. Nevada és Arizona államokban az elsivatagosodás is egyre nagyobb valódi gondot jelent stb.)

Világunk nagy átalakuláson megy keresztül. Olyan folyamatok zajlanak, melyek jórészt globálisak, s amelyeket már nem tudunk komolyan befolyásolni. Ahogy mondani szokták: a világ felgyorsult, és kisebb lett. Nem csupán az információk áramlanak, jutnak el hozzánk gyorsabban, hanem az emberek is. Így mások problémái ma még  inkább a mi problémáink is lettek.

Valóban kicsit extrém megoldásnak tűnik a „déli kerítés” építése, ahogy abban sem lennék biztos, hogy ez az intézkedés, ez a műtárgy komolyan megállít valakit… Azonban, kétségtelen, hogy lépni kell. Cselekedni kell. Tudatosítani kell a hazai és európai politikusokban és választópolgárokban, hogy – újra csak – új idők jönnek. Hiszen sem a tízmilliós Magyarország, sem a 450+ milliós Európa nem tudja sem ellátni, sem befogadni menekültek, bevándorlók százezreit, milliót, majd tízmillióit.

És akkor még nem is gondoltunk igazán saját, vagy gyermekeink egyéb érdekeire: kulturális és vallási aspektusokra. (Például, hogy a keresztény-keresztyén Európából akarunk-e egy iszlám Európát…) Csupán a gazdasági, pénzügyi, vagy még inkább agrártechnikai és élelmezési lehetőségeinkre.

A globális és lokális problémákat véleményem szerint csak helyben, az adott országban, az adott régióban lehet megfelelően rendezni. Menekültek tízmillióinak, százmillióinak átvándorlásával, befogadásával nem. Annak ellenére, hogy meggyőződésem, olyan ideákban, elvekben HISZEK, amelyek az egész emberiség sorsát tartják szem előtt, biztos vagyok benne, hogy nem a bevándorló tömegek befogadása és bátorítása a megfelelő út. Ezzel csak elodázzuk a problémát, közben saját gyermekeink lehetőségeit csökkentve, rájuk hárítva az egyre komolyabb globális gondok megoldását.

Menekültútvonalak az EU-ba,
illetve a 2013-2014-es migrációs változások (%)