Évek óta húzódik a devizahitesek kálváriája. Családok százezreit érinti a kérdés. Több százezer embernek jelent évek óta mindennapos problémát a magas törlesztő részletek kifizetése. És nem egy családot ismerek, akik évek óta szinte zsíros kenyéren és paprikás krumplin élnek, hogy valahogy kigazdálkodják a részleteket. Új gyerekcipőről, vagy kabátról már nem is álmodva…

Tavaly év végén született ugyan több törvényerejű kormányzati intézkedés, de ahogy előre sejteni, látni lehetett, ezek nem tudták megoldani a problémát. Az úgynevezett árfolyamgát ugyan sok családnak igen nagy segítséget jelentett, de a végtörlesztést csak nagyon kevesen tudták igénybe venni, elsősorban talán azok, akiknek amúgy sem jelentett a törlesztő részletek nagy mértékű megnövekedése akkora katasztrófát. Ez persze azért is alakult így, mert – mondjuk úgy finoman – a bankok nem könnyítették meg a devizahitelek kiváltásához használandó jelzáloghitelek felvételét…

Hónapok óta zajlanak az egyeztetések a bankszövetség és a kormány között. Ezek odáig fajultak, hogy a kormánytöbbség ultimátumot intézett a bankokhoz, hogy vagy elkezdik „házon belül” az ügyfeleikkel a tárgyalást és a kérdés rendezését, vagy újabb, radikálisabb kormányzati intézkedés születik. Erre 2013. november 1-e volt a határidő. Letettek ugyan a bankok egy újabb javaslatot az asztalra, de részben azért, mert nem kezdtek az ügyfelekkel egyezkedni, részben azért, mert ez nem felelt meg az előzetesen leszögezett feltételeknek, és részben azért, mert nem ez a kormány, illetve a Fidesz-KDNP pártszövetség érdeke, ezt figyelembe sem vették.

Ha durva megállapítás, ha nem: a Fidesznek nem a gyors megoldás az érdeke. Nekik az a jó, ha még néhány hónapig a kérdés lebegtetve van, és ha majd ők oldhatják azt meg. Lehetőleg minél közelebb a választások időpontjához, ezzel is minél több szavazót megnyerve maguknak!

Elmúlt tehát november 1-e, és nem jön az ígért, vagy ígérgetett „mentőcsomag”. E helyett ma fogadta el a parlament a tegnap sürgős eljárásban benyújtott javaslatot az árfolyamgát kiterjesztésére. Konkrétan ezentúl nem csak azok vehetik ezt igénybe, akik még nem „rendelkeznek” 90 nap elmaradással, hanem azok is, akik még 180 napon belül vannak. Ez tényleg segítség, csak attól még marad a gyűjtőszámla, tovább gyűlik a különbözet, és már csak ezért is, ezzel nem tettek pontot az ügy végére… Így mehet tovább a küzdelem, és kezdődhet a kampány.

Mi is a baj a devizahitellel egyáltalán?

Néha úgy érzékelem, hogy a lakosság nagy része – akiket nem érint a probléma – nem igazán érzékeli, nem tudja, mi is a baj a devizahitelekkel. Ezért nyomoztam egy kicsit, megkértem több érintett ismerősömet, hogy üljünk le, avassanak be engem is a részletekbe. Nem a levegőbe beszéltek, hiszen voltak többen, akik egy köteg papírral, magával a szerződéssel, hírlevelekkel, banki számlakivonatokkal és felszólító levelekkel jelentek meg… A konklúzió az alábbiakban olvasható.

Először is: nem a devizahitelekkel, vagyis nem csak azokkal van gond, hanem a bankokkal!  (-: 

És nem csak arra gondolok, hogy nagyon durván kihasználták az egyoldalú szerződésmódosítás adta lehetőségeket. (Itt jegyezném meg, hogy ilyen szerződések sehol Európában nem köttettek, és ma már nálunk sem lehet kötni ilyeneket. Hiszen valljuk be, milyen szerződés az, amit az egyik fél kénye-kedve szerint változtathat...?!)

Attól, most tekintsünk el, hogy egyik „devizahiteles” sem kapott soha devizát, ezek devizában számolt, nyilvántartott kölcsönök. Az ügyfelek forintban kapták meg az összegeket, és forintban fizetik a törlesztő részleteket, ha tudják.

Az egyik legnagyobb probléma, ami ebből adódig – és ez rendszerszintű –, vagy inkább két nagy probléma, 1. a kölcsön, a tartozás összege 40-50-60%-kal megugrott, 2. maguk a minden hónapban esedékes törlesztő részletek is hasonló nagyságrenddel növekedtek.

Vegyünk például egy 8 millió forintos svájci frank alapú hitelt, amit az ügyfél mondjuk 2006 nyarán vett fel, 25 évre. Ez a tartozás ma – annak ellenére, hogy folyamatosan fizette – meghaladja a 12-13 millió forintot! Bankja válogatja, hogy pontosan mennyi.

És ennek nem csak, vagy nem elsősorban a deviza árfolyam-változásához, vagy a forint gyengüléséhez van köze. De nem ám. Ez két dologból adódik: elsősorban a többszöri, egyoldalú banki kamatemelésekből (!), és abból, hogy a futamidők első felében – és itt 20-25-30-35 éves szerződésekről beszélünk! –, az ügyfelek szinte csak kamatot fizetnek, tehát tisztességes törlesztés mellett is minimálisan csökken csak a (tőke) tartozás összege az első egy-két évtizedben!

Vegyük egy másik ismerősömet. Kölcsön felvétel 2007 eleje, összeg 10 millió, futamidő 30 év. A kezdő törlesztő részlet 58 ezer forint volt, ami most árfolyamgáttal is több mint 85 ezer forint, természetesen havonta. Majdnem 7 éve fizetik a kölcsönt, ez idő alatt egyébként visszafizettek több mint 7 millió forintot, és ma tartoznak 16 millióval!

Azt hiszem a két példából jól érzékelhető, milyen terhekről is van szó, és mit is jelent az egyoldalú szerződésmódosítás… (Nem, nem vitatkozom azzal a ténnyel, hogy ebben a devizaváltozások is benne vannak, nem is kicsit. Azonban még egyszer hadd szögezzem le: ezek a honfitársaink soha nem kaptak devizát, hanem kizárólag forintot.)

De térjünk rá a bankokra, olyasmikre, amiket kívülálló talán egyáltalán nem tapasztalhat. A sok kis apróságra, amivel még jobban maximalizálják a profitjukat, és amikkel megkeserítik az „ügyfelek” életét.

- Logikusnak tűnik, de abba lehet, hogy mégsem gondolunk bele, hogy a hitel futamideje alatt az adott banknál fent kell tartani egy megfelelő bankszámlát, amelynek természetesen külön költségei vannak. (Tisztelet a ritka kivételnek, találkoztam 1, azaz egy bankkal, ahol az ilyen bankszámla díjmentes!)

- A bankok minden fillér elmaradásra az eredeti szerződésen felül kamatos kamatot, büntető kamatot számolnak fel. Ez banktól függően 21 és 30% között mozog! (Ami azt jelenti, hogy valaki nem tudja kifizetni, például a 70 ezer vagy 95 ezer forintos havi részletét, és marad mondjuk 8-10.000 forint amivel tartozik, az a következő hónap elejére simán 20-30-40 ezer forint plusz tartozás lesz, bankja válogatja, hogy mennyi pontosan… És így kezdi a következő hónapot. De menjünk tovább.

- A szerződéskötéskor az ember megadja az elérhetőségeit is. Ez természetes. Amit ezekkel az információkkal azonban a bankok tesznek, az már kevésbé. Ugyanis, ha hátralék keletkezik – és legyen az 5 ezer vagy 100 ezer forint – néhány óra elteltével beindul a banki gépezet. És nem elég a kamatos kamat. Azonnal jönnek a telefonok. Először csak a bank behajtási osztályától. Ez még csak 2-3 telefon naponta. Ki lehet bírni, és az ügyfélnek is csak áttételesen kerül pénzébe.

- Később, néhány hét, vagy egy hónap elteltével – bank függő –, aztán bekapcsolódik egy behajtó cég. Ami 1. plusz költség lesz az „ügyfélnek”, 2. igazi telefon terrort jelent. Napi 5-8-10 hívást. És akkor is újra telefonálnak, ha az ember beszélt velük. Addig nem áll le az automata, illetve a call centeres honfitársunk, amíg be nem érkezik a hiányzó összeg a számlára…

És így a végére még egy apróság, ami azért már szánalmas:
- Természetesen az adósnak levél is megy, rendszeresen. Akkor is, ha nincs elmaradás. Ezek darabja persze minden esetben 200 és 500 forint között mozog, megint csak bankja válogatja… És ha van elmaradás, jönnek a levelek hetente, 5 naponta, van olyan bank amely ilyenkor azonos címre (!) kiküldi 250 Ft-ért mind a két adóstársnak, férjnek és feleségnek is…

Október 27-én megmozdult a föld Erdélyben. Ezt mi itt az anyaországban is jól láthattuk, hiszen kivételesen szinte minden médium, minden hírportál közvetített, beszámolt róla. A szervezők szerint, mintegy 120-150 ezer magyar vett részt a „Nagy Székely Menetelésen”, mintegy 53 kilométeres összefüggő menetoszlopot alkotva, Berecktől Kökösig. 

Ez a békés demonstráció egy fontos állomása lehet a székely autonómia kivívásának, egy fontos láncszem abban a folyamatban, amely több mint 20 éve húzódik. S amelytől annyira fél Románia, mint a tűztől, mert rögtön Erdély elszakadásának kulcsát látják benne. (Ezért is nyilatkozott rögtön több román prefektus, hogy szerintük csak olyan 10.000-en vettek részt…)

És talán ezért is hallgatott a székely mentetelésről a román média egy része, s talán ezért sem akadt egy román politikus sem, akinek eszébe jutott volna, hogy ők is tagjai annak az európai uniónak, melyben alapjog a népek önrendelkezése, s ahol nem egy – különböző szintű – autonómia létezik, elszakadás nélkül…

Féltik a román nemzetállamot. Azt a nemzetállamot, amely többek között Erdély bekebelezése – 1919-1920 – óta nem nemzetállam. Most hosszan sorolhatnám, hogy mit tettek a románok és mit nem annak érdekében 1920. június 4-e óta, a Trianoni békeszerződés (békediktátum) napja óta, hogy kivesszen, elmeneküljön a magyar Erdélyből… De ehhez könyvet kellene írnom – s nem is vékonyat –, nem bejegyzést. Most inkább azt szeretném röviden végig járni, hogy mi történt eddig az (erdélyi-)székely autonómia ügyében, illetve emlékeztetni szeretnék mindenkit, magyart, románt, európait, hogy Európában vagyunk. Az Európai Unióban, s, hogy Európa többi részén nem úgy mennek a dolgok, mint a szintén EU tagállam Nagy-Romániában…

Azzal kezdtem az írást, hogy megmozdult a föld. Azért írtam ezt, mert úgy látszik innét, hogy a székelyek, erdélyi magyarok egyre elszántabbak. Egyre többen hajlandóak tenni is a szabadságért. S azért is írtam ezt – erre már utaltam –, mert a magyarországi média komoly teret adott a vasárnapi székelyföldi eseményeknek, s mert itt az anyaországban – így Budapesten is tömegdemonstráció volt – és a világ több magyarok lakta vidékén szintén voltak szimpátia tűntetések, többek közt Európában és Észak-Amerikában is.

És azért is írtam ezt, mert a politikai pártok is egységesnek mutatkoznak. Ami ritka és nagy dolog, még akkor is, ha feltételezhető, hogy itt az anyaországban néhányan csak azért lépnek fel támogatólag, mert tulajdonképpen már választási kampány van, és a határon túliak is szavazhatnak majd…De akkor is, határon túl teljes az egység, és határokon innét is, ha más-más hangsúllyal is, de megvolt, megvan a támogatás. Így teljes egészében az erdélyiek mellé álltak a kormánypártok, a Jobbik, az LMP illetve a Jólét és Szabadság (JESZ), ahogy a maga módján az MSZP is. Sőt, az Együtt2014 „vezetője” Bajnai is. Még többek között a felvidéki MKP is szolidarításáról biztosította a megmozdulást. Talán egyedül Gyurcsány mondott nemet. De személy szerint tőle nem is várok mást… Lehet, hogy ez az egység időleges, és lehet, hogy csak, vagy nagyrészt a kampánynak szól, de akkor is fontos. 

Hogy is volt tehát? Visszamehetnénk szinte Trianonig, vagy a rendszerváltás utáni időszakhoz, de kezdjük most 2003-mal. 

2003 áprilisában megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete (EMNT KT), majd 2003 júliusában Gyergyócsomafalván megalakul az EMNT KT székelyföldi tagjainak részvételével, önálló testületként, a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete (SZNT KT). És végül 2003. október 26.-án Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), melynek célja, hogy a Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével kivívni, a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket alkalmazva.

Ezzel megindul az a folyamat, melynek most valahol a közepén, talán a második felében tartunk. Az a folyamat, amelynek eddig része volt rengeteg fenyegetés, politikai támadás, rendőri zaklatás, elítélő nyilatkozat, börtönnel való megfélemlítés… És töménytelen egyeztetés, törvényjavaslatok – melyeket a román parlament és szenátus megtárgyalás nélkül mind elutasít –, levelek és petíciók az Európai Unió különböző vezetőihez és politikusaihoz, az Európai Parlament bizottságaihoz és magához az EP-hez is, és rengeteg demonstráció.

2004 áprilisában Maros, Hargita és Kovászna megyékben kezdeményezik az első népszavazást is, de ezeket a román hatóságok reakciója miatt részben merik csak kiírni, ahol megtartják azok eredményét természetesen nem ismerik el... (Ez ügyben az európai bírósághoz is fordulnak…)

2006. március 15.-én az SZNT Székely Nagygyűlést hív össze Székelyudvarhelyre. A tömeggyűlésen 20.000 ember kiáltványban követeli Székelyföld autonómiáját.

2006. július 18. A Gyergyóditróba összehívott Székely Nemzetgyűlés kinyilvánítja a székely nép államon belüli önrendelkezésének jogát, kijelöli Székelyföld ideiglenes határait, és felkéri Románia elnökét, kormányát és parlamentjét, hogy kezdjen haladéktalan tárgyalásokat a Székely Nemzeti Tanáccsal, Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásáról. Természetesen Románia vezetői nem reagálnak.

2006. októberében a Székely Nemzeti Tanács nem hivatalos népszavazást szervez. 254 település 395.008 szavazatra jogosult polgárának nyílt lehetősége szavazni Székelyföld autonómiájáról. 209.304 állampolgárt sikerült megszólítani, ebből 207.864 mondott igent az autonómiára, a nem szavazatok száma 1108 volt, érvénytelen 300. Százalékban kifejezve tehát, az igenek részaránya 99,31% volt.

2008. június 18. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke fogadja Budapesten az Elnöki Hivatalban a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét. Itt átadásra kerülnek a Székelyföldön szervezett, Székelyföld autonómiájára vonatkozó népszavazás eredményeit rögzítő jegyzőkönyvek. Sólyom László az autonómia törekvés támogatásáról biztosítja az SZNT küldöttségét, megerősíti bukaresti látogatásakor tett, az autonómiára vonatkozó kijelentését, mely szerint a kisebbségi jogok intézményei között, fontos, jogszerű és európai az autonómia intézménye, beleértve a területi autonómiát is.

2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen követelték az önrendelkezési jogot. (A gyűlés határozatai itt megtekinthetőek.)

2012. november 24-én Sepsiszentgyörgyön tartottak tömegdemonstrációt az autonómiáért. Ahol elfogadták a Sepsiszentgyörgyi Kiáltványt.

2013. március 10-én az SZNT szervezésében Marosvásárhelyen a „Székely Szabadság Napján” újabb tömegek gyűltek össze az autonómia mellett demonstrálni.

Az eseményről készült 84 perces videóanyag itt megtekinthető:

Ugrás a rendezvény végére, a Magyar és a Székely Himnusz közös énekléséhez: katt! (-:

És így nagyjából, kronológiai értelemben elérkeztünk a 2013. október 27-ei „Nagy Székely Meneteléshez”.

A székely autonómiáért folytatott küzdelem különböző lépéseiről, folyamatáról, híreiről részletesen többek között ezen a címen, illetve itt lehet olvasni...

Az európai példákról, mintákról, az európai autonómiákról egy másik bejegyzésben fogok majd értekezni. Azért, hogy érzékelhető legyen, milyen abszurd az erdélyi, romániai helyzet, hogy milyen furcsa, hogy egy ország Európa része, az unió tagállama, de mégsem az…

S mint – székely – aki nem lehetett ott a október 27-én, csak egy rövid üzenettel szeretnék zárni, hogy senki el ne feledje: „Voltunk, vagyunk, leszünk!”