Kedd éjszaka egyességre jutott Angela Merkel (CDU), Horst Seehofer (CSU) és Sigmar Gabriel (SPD), így nagykoalíció alakul Németországban.
Szeptember 22-én voltak szövetségi szinten parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban, amelyeket a CDU/CSU pártszövetség torony magasan megnyert. Azonban miután eddigi koalíciós partnerük, a nemzeti-liberális FDP kevéssel a parlamenti küszöb alatt maradt, így Angela Merkel (kancellár)asszony igen kellemetlen helyzetbe került, és végül nagykoalícióra kényszerül.
Az előző választásokon még arra is volt példa, hogy a CDU vezetője szavazóit, vagyis azok egy részét, arra kérte, hogy támogassák az FDP-t is, hogy a most kialakult helyzet elkerülhető legyen. De a négy éves kormányzás alatt némileg megromlott a viszony a három koalíciós partner, a CDU, a bajor CSU és az FDP között.
Merkel, Gabriel, Seehofer
A nagykoalíció nem ismeretlen a németek számára, hiszen 1966 és ’69, illetve 2004 és 2009 között is a kereszténydemokraták, illetve a szociáldemokraták együtt vezették az országot.
Azonban a mostani választások utáni bizonytalanság, illetve az elhúzódó tárgyalások is jól mutatják, hogy nem feltétlenül kívánatos az ilyen helyzet. Az arányokon az sem változtatott volna, ha bekerül az ultrakonzervatív „Alternatíva Németországért”, hiszen ők nem koalícióképesek.
A német pártrendszerben a két országrész egyesítése óta, tehát 1990 óta gyakorlatilag mindig megvolt a CDU/CSU és az SPD maga természetes „szövetségese”, koalíciós partnere, aki győzelem esetén tudta biztosítani a többséget, be tudott szállni a kormányzásba. 1949-től ilyen szerepet töltött be egyedül az FDP (Freie Demokratische Partei – Szabad Demokratikus Párt) mindkét „nagy párt” számára, de elsősorban az CDU oldalán (1969 és 1982 között baloldali irányt képviseltek, koalícióban az SPD-vel). Majd az 1982-es – újabb – FDP irányváltás után, 1990-ben a Zöldek/Szövetség ’90 (ma Die Grünen) bekerülésével a német alsóházba (Bundestag) letisztult a helyzet. Az FDP inkább a kereszténydemokratákhoz közeledett, a baloldali politikát képviselő Zöldek pedig az SPD kvázi szövetségesei lettek.
Így most egy igen érdekes képet mutat a német pártrendszer. Hiszen a parlamentben (alsóházban) a 631 mandátumból 311-et a CDU/CSU képviselői töltenek be, a maradék 320 helyet pedig baloldali pártok, az SPD 193, a Zöldek 63 fővel, a posztkommunista – az SPD egyik szárnyából és a kelet-német PDS-ből (előtte SED) létrejött – „A Baloldal” pedig 64 fővel.
Kérdés, hogy a még most is több tartományi parlamentben jelen lévő, és újraépítkező FDP képes-e visszaerősödni, vagy talál-e esetleg magának a CDU/CSU pártszövetség egy új szövetségest, koalíciós partnert 2017-re? (Előfordulhat-e esetleg a Zöldeknél egyfajta hangsúly eltolódás, mellyel közelebb kerülhetnek a CDU-hoz? Társadalompolitikai kérdésekben igen távol vannak egymástól, de pl. a német kereszténydemokraták is elkötelezettek a megújuló energiaforrások irányába, ami fontos közös pontot jelenthet…)
A kormányprogram tekintetében megállapodás született, arról is, hogy Angela Merkel lesz a kancellár, a következő napokban pedig a további személyi kérdésekről döntenek majd. Így napokon belül felállhat több mint két hónap várakozás után a Német Szövetségi Kormány.
A CDU/CSU pártszövetséget igen gyakran emlegetik a hazai médiában, illetve magyar politológusok – néha még a FIDESZ-KDNP-hez is hasonlítva – mindennemű kitétel, illetve magyarázat nélkül. Ezért most kitérnék rájuk néhány mondat erejéig.
A legfontosabb, amit ki kell emelni, hogy a két párt, a CDU és a CSU nem szervezkedik, és nem indul sehol egymás ellen. Tehát területre vonatkozó megállapodás van közöttük, miszerint a CSU Bajorország területén marad, cserébe a CDU nem teszi be a lábát oda. Az elmúlt 60 év során csupán kisebb próbálkozások voltak arra, hogy a Keresztény Szociális Unió bajorföldön kívül is terjeszkedjen, de ezek részben erőtlenségük miatt, részben az FDP 1982-es pálfordulása végett nem folytatódtak. Egy komolyabb „kísérlet” is volt a kelet-német rendszerváltás hónapjaiban megszervezett DSU formájában, mely azonban a két országrész egyesítése után, a CDU nyomására elhalt.
Fontos megemlíteni, hogy a két párt sokkal közelebb áll egymáshoz ideológiailag mint a magyar Fidesz-KDNP, hiszen mindkét párt kereszténydemokrata alapokon nyugszik, még akkor is, ha a CDU egyfajta néppárti szerepet is betölt, így közelebb van a centrumhoz, a CSU pedig sokkal konzervatívabb.
És ha már az analógiánál tartunk, a hasonlat azért sem jó, hiszen a CDU/CSU még ha közös parlamenti frakciót is alkotnak egymással, sokkal nagyobb a mozgásterük, önállóságuk, mint a magyar kormánypártoknak.
