Kedd éjszaka egyességre jutott Angela Merkel (CDU), Horst Seehofer (CSU) és Sigmar Gabriel (SPD), így nagykoalíció alakul Németországban.

Szeptember 22-én voltak szövetségi szinten parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban, amelyeket a CDU/CSU pártszövetség torony magasan megnyert. Azonban miután eddigi koalíciós partnerük, a nemzeti-liberális FDP kevéssel a parlamenti küszöb alatt maradt, így Angela Merkel (kancellár)asszony igen kellemetlen helyzetbe került, és végül nagykoalícióra kényszerül.

Az előző választásokon még arra is volt példa, hogy a CDU vezetője szavazóit, vagyis azok egy részét, arra kérte, hogy támogassák az FDP-t is, hogy a most kialakult helyzet elkerülhető legyen. De a négy éves kormányzás alatt némileg megromlott a viszony a három koalíciós partner, a CDU, a bajor CSU és az FDP között.

Merkel, Gabriel, Seehofer

A nagykoalíció nem ismeretlen a németek számára, hiszen 1966 és ’69, illetve 2004 és 2009 között is a kereszténydemokraták, illetve a szociáldemokraták együtt vezették az országot.

Azonban a mostani választások utáni bizonytalanság, illetve az elhúzódó tárgyalások is jól mutatják, hogy nem feltétlenül kívánatos az ilyen helyzet. Az arányokon az sem változtatott volna, ha bekerül az ultrakonzervatív „Alternatíva Németországért”, hiszen ők nem koalícióképesek.

A német pártrendszerben a két országrész egyesítése óta, tehát 1990 óta gyakorlatilag mindig megvolt a CDU/CSU és az SPD maga természetes „szövetségese”, koalíciós partnere, aki győzelem esetén tudta biztosítani a többséget, be tudott szállni a kormányzásba. 1949-től ilyen szerepet töltött be egyedül az FDP (Freie Demokratische Partei – Szabad Demokratikus Párt) mindkét „nagy párt” számára, de elsősorban az CDU oldalán (1969 és 1982 között baloldali irányt képviseltek, koalícióban az SPD-vel). Majd az 1982-es – újabb – FDP irányváltás után, 1990-ben a Zöldek/Szövetség ’90 (ma Die Grünen) bekerülésével a német alsóházba (Bundestag) letisztult a helyzet. Az FDP inkább a kereszténydemokratákhoz közeledett, a baloldali politikát képviselő Zöldek pedig az SPD kvázi szövetségesei lettek. 

Így most egy igen érdekes képet mutat a német pártrendszer. Hiszen a parlamentben (alsóházban) a 631 mandátumból 311-et a CDU/CSU képviselői töltenek be, a maradék 320 helyet pedig baloldali pártok, az SPD 193, a Zöldek 63 fővel, a posztkommunista – az SPD egyik szárnyából és a kelet-német PDS-ből (előtte SED) létrejött – „A Baloldal” pedig 64 fővel.

Kérdés, hogy a még most is több tartományi parlamentben jelen lévő, és újraépítkező FDP képes-e visszaerősödni, vagy talál-e esetleg magának a CDU/CSU pártszövetség egy új szövetségest, koalíciós partnert 2017-re? (Előfordulhat-e esetleg a Zöldeknél egyfajta hangsúly eltolódás, mellyel közelebb kerülhetnek a CDU-hoz? Társadalompolitikai kérdésekben igen távol vannak egymástól, de pl. a német kereszténydemokraták is elkötelezettek a megújuló energiaforrások irányába, ami fontos közös pontot jelenthet…)

A kormányprogram tekintetében megállapodás született, arról is, hogy Angela Merkel lesz a kancellár, a következő napokban pedig a további személyi kérdésekről döntenek majd. Így napokon belül felállhat több mint két hónap várakozás után a Német Szövetségi Kormány.

A CDU/CSU pártszövetséget igen gyakran emlegetik a hazai médiában, illetve magyar politológusok – néha még a FIDESZ-KDNP-hez is hasonlítva – mindennemű kitétel, illetve magyarázat nélkül. Ezért most kitérnék rájuk néhány mondat erejéig.

A legfontosabb, amit ki kell emelni, hogy a két párt, a CDU és a CSU nem szervezkedik, és nem indul sehol egymás ellen. Tehát területre vonatkozó megállapodás van közöttük, miszerint a CSU Bajorország területén marad, cserébe a CDU nem teszi be a lábát oda. Az elmúlt 60 év során csupán kisebb próbálkozások voltak arra, hogy a Keresztény Szociális Unió bajorföldön kívül is terjeszkedjen, de ezek részben erőtlenségük miatt, részben az FDP 1982-es pálfordulása végett nem folytatódtak. Egy komolyabb „kísérlet” is volt a kelet-német rendszerváltás hónapjaiban megszervezett DSU formájában, mely azonban a két országrész egyesítése után, a CDU nyomására elhalt.

Fontos megemlíteni, hogy a két párt sokkal közelebb áll egymáshoz ideológiailag mint a magyar Fidesz-KDNP, hiszen mindkét párt kereszténydemokrata alapokon nyugszik, még akkor is, ha a CDU egyfajta néppárti szerepet is betölt, így közelebb van a centrumhoz, a CSU pedig sokkal konzervatívabb.

És ha már az analógiánál tartunk, a hasonlat azért sem jó, hiszen a CDU/CSU még ha közös parlamenti frakciót is alkotnak egymással, sokkal nagyobb a mozgásterük, önállóságuk, mint a magyar kormánypártoknak. 

Jelenleg Magyarország villamos energia felhasználásának 38%-át atomenergiával, és valamivel több, mint 8%-át alternatív energiával fedezzük. Még 2009-ben döntés született a Paksi Atomerőmű második ütemének, tehát Paks II megépítéséről. A mostani kormányzat, személy szerint Orbán Viktor is nagy híve lett az utóbbi időben az atomenergiának, így most is támogatást élvez a projekt. Ezt az is alátámasztja, hogy az ehhez kapcsolódó MVM projektcég 2012-ben jött létre, parlamenti döntés illetve kormányhatározat alapján.

Ez szerintem óriási hiba.

Paks II.

Szeretném leszögezni, hogy nincs különösebb problémám ezzel a technológiával, talán csak annyi, hogy kicsit elavult. Így Paksot sem állítanám le, ha rajtam múlna, hagynám, hogy a mostani erőmű kitöltse az idejét, tehát, hogy három reaktorblokk 2017-ben leálljon, illetve, hogy a negyedik 2032-ben kerüljön lekapcsolásra. (A három 2017-ben kifutó blokk továbbműködtetése is tervbe van véve, de ezeknél még nem történt meg az engedélyeztetés.) 

Tehát, nekem kifejezetten a Paks II projekttel van bajom, mely új reaktorblokkok építését takarja. A legnagyobb gondom, hogy ez a fejlesztés nagyon drága. A szakemberek az építkezést, Paks II megépítését 3500 milliárd és 5000 milliárd forint közé teszik. Hangsúlyozom milliárdokról, és nem milliókról beszélünk.

Az is megjegyzendő, hogy Orbán Viktor is elismerte, hogy ennek az irdatlan összegnek az elköltése mellett az energiaárak, a villamos energia drágulása is várható ezzel összefüggésben! Ami önmagában is kicsit durva dolog, hiszen éjjel-nappal rezsicsökkentésről hallunk…

A Magyar Köztársaság 2013-as költségvetésének kiadási oldala 16.376.150 millió Ft volt. Kerekítve 16 ezer 376 milliárd forint. Tehát Hazánk egy éves teljes költségvetéséből 3-4 Paks kettőt építhetnénk! Persze, értem én, hogy nem egy év alatt költenénk el ezt az összeget, de ettől függetlenül, ez is érzékelteti, hogy milyen nagyságú pénzekről beszélünk.

És itt hoznék fel a költségekkel kapcsolatban két dolgot. Egyet belföldről, egyet külföldről. Egy, négyes metró. Ez így már önmagában fogalom, felesleges hosszan fejtegetni. Még mindig nincs kész, de már legalább a dupláját elköltöttük annak, ami tervbe volt véve. A második, az Olkiluoto-i atomerőmű. A finnek 2003-ban kezdték el az Olkiluoto-3 építését, melynek 2012-ben kellett volna üzembe állni, de még mindig nincs kész. Sőt, ez év februárjában volt a projekt befejezésének harmadik időpont-módosítása, mely szerint 2016-ra fog elkészülni! És „természetesen” sokkal többe kerül, mint tervezték…

De hagyjuk közvetlenül a költségeket, hiszen ez csak egy faktor. (Arra most nem szeretnék kitérni, hogy mennyire veszélyes egy urán alapú reaktor, engem most a kérdés gazdasági, energiapolitikai vetülete érdekel. Csernobilról és Fukusimáról, illetve a biztonsági kérdésekről majd külön érdemes értekezni.)

Alternatív Energia

A XXI. században az atomenergiának már igen komoly és fontos alternatívái vannak, a különböző megújuló energiaforrások kihasználásának formájában. Azt már leszögeztem, hogy nem igazán vagyok atomellenes, viszont, most egyértelművé szeretném tenni: alternatív energiapárti vagyok.

Talán a legnagyobb bajom Paks második ütemével, hogy elveszi hosszú évtizedekre azoknak az összegeknek a többszörösét, amit megújuló energiára költhetnénk. És, ha ez így lesz, hosszútávon elkötelezzük magunkat egy irányba, lemondva nagy lehetőségekről, a modernizáció, a nemzeti szuverenitás és az olcsó, környezetbarát energia lehetőségéről.

Ezt hadd fejtsem ki bővebben. Hiszen nem véletlenül választottam a bejegyzés címéül azt, amit. Meggyőződésem, hogy a megújuló energia Magyarország számára több területen igen fontos kitörési pontot jelenthetne! Mind gazdasági, mind egyéni, családi érdekeink azt kívánják, hogy ebbe az irányba menjünk.

Napelemek, napkollektorok, szélerőművek, vízerőművek, geotermikus, biogáz és biomassza erőművek fejlesztésével, telepítésével és gyártásával gazdaságilag óriásit léphetnénk előre. Nem csak saját energiagondjainkat, ellátásunkat oldhatnánk meg, de munkahelyeket is teremthetnénk, és olyan versenyképes termékekkel léphetnénk a világpiacra, melyeknek van jövője.

És az olcsó energia nem csak a háztartásoknak jó, hanem az iparnak is, más ágazatok versenyképességét is javítaná, újabb piaci, gazdasági lehetőségeket is jelentve.

Hazánk energiaellátása jelenleg óriási mértékben függ Oroszországtól. És ez baj. Ez nemzetbiztonsági és nemzetstratégiai okokból is gond. Tőlük vesszük a kőolajat, a földgázt és az uránt is. Ezért is írtam azt, hogy a megújuló energia nagyobb függetlenséget is jelentene. (Zárójelben jegyezném meg, hogy most minden jel arra mutat, hogy Paks 2-t is az oroszokkal építtetnénk meg.)

Gondolom, kézenfekvő, hogy a napot, a szelet, és a föld mélyéből származó hőt (geotermikus energiát) nehéz egy másik országnak, bárkinek csak úgy elzárnia előlünk…

Ismerem jól az érveket, melyek a megújuló energiaforrások ellen szolnak. Csakhogy ezek az érvek általában már olyan elavultak, mint az urán alapú maghasadás… Hiszen a technológia folyamatosan fejlődik. Évről évre jobb, nagyobb hatásfokkal működnek a napelemek, szélerőművek stb. stb. A német gazdasági és technológiai minisztérium (Bundesministerium für Wirtschaft und Technologie) szerint a megújulók hatásfoka éves szinten 20%-kal növekszik!

Fontos kiemelni: nem egy alternatív energiaforrást kell használni, nem egy irányba kell menni. A kulcs a megújuló források kombinálása, megfelelő kombinációja. Így gazdaságos. Hiszen, amikor nincs nap, fúj a szél, és fordítva, és ha éppen egyik sincs – ez ritka, de játszunk el a gondolattal – ott a geotermia és a különböző bioerőművek.

Fel szokták hozni, néha például a szélerőművekkel kapcsolatban, hogy nem nyújtanak szép látványt. Ez ugyan nézőpont kérdése, de erre is van már több megoldás. És fontos, hogy kicsiben és nagyban kell párhuzamosan gondolkodni. Mind a szélerőművek, mind a napelemek jól elhelyezhetőek az épületeken, gyárakon, a városokban és vidéken egyaránt.

Németország tele van apró és nagy erőművekkel, erőműparkokkal egyaránt. Így el is jutottunk egy másik ide ehhez kapcsolódó kérdéshez.

Lehet-e atomenergia nélkül létezni? Lehet. Köztudott, hogy Németország 2022-ra lekapcsolja az összes atomerőművét. Ez a folyamat már igen nagy léptékben zajlik. Ezzel összefüggésben, 2010-ben arról döntöttek a németek, hogy 2020-ig a megújuló energiaforrások arányát 47% fölé viszik az „energia MIX-ben”. (Erről videó lejjebb.) És azóta ezt a tervet jócskán túlteljesítették! Várhatóan 2020-ra 60-65% fölé kerülnek…

De ne ragadjunk le a németeknél. Az átállás gőzerővel folyik szinte mindenhol a világban, a Briteknél, a skandináv országokban, Európa más országaiban, az Egyesült Államokban, Japánban… Például Brazíliában már azon gondolkoznak, mit kezdjenek a felesleges mennyiségű energiával…

Tehát, a világ változóban van. És mi vagy részesei leszünk ennek a változásnak, vagy az élére állunk saját régiónkban, és példát mutatva hasznot is húzunk belőle, vagy lemaradunk.

Ez csak rajtunk múlik. Paks bővítése egy lépés a rossz irányba. Ha erre megyünk, újra nagy lehetőségeket hagyunk ki! Olyan döntést hozva, mely nem csak a mi életünkre lesz komoly hatással, de gyermekeink, unokáink életét is meghatározza majd…

Mint a címben is olvasható, vasárnap „Elnökválasztó Országos Gyűlést” tartott a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (JESZ) Budapesten, amelyen meghívott vendégként én is ott jártam.

Elég rendhagyó volt, ezért gondoltam írok róla egy keveset.

Délelőtt 10 órakor a közösség elnökének beszámolójával és helyzetértékelésével kezdődött a rendezvény, dél körül ebéd szakította meg az ülést, majd kora délután az elnök (újra)választásával folytatódott, később alapszabály módosításokat hajtottak végre, szavaztak meg, és késő délután a kampányra való felkészüléssel zártak, melyen én már vendégként nem lehettem jelen…

Ami talán a legszembetűnőbb volt számomra, hogy sok volt a fiatal. Ahhoz képest mindenképpen, hogy mennyire apolitikusak a magyar fiatalok az utóbbi években. Igaz, hogy nem járok rendszeresen pártok kongresszusaira, de a Fidesz és az MSZP nagygyűlései, tisztújításai eddig inkább nyugdíjas összejövetelekre hasonlítottak ehhez a vasárnapihoz képest…

Mint megtudtam, néhány héttel ezelőtt tartottak már egy Országos Gyűlést, melynek keretében hivatalosan is döntöttek az önálló irányvonalról, az önálló indulásról a 2014-es választásokon. És majd még lesz a következő hetekben egy újabb rendezvényük is, ahol elnökségi tagokat, illetve egyéb tisztségviselőket fognak választani. Ezzel zárul majd országos szinten a szervezet tisztújító folyamata. Az elnököt, Makay Zsoltot egyébként több mint 96%-os többséggel választották újra. (Amit az elején én egy kicsit sokalltam is, de végül is hat hónappal a választások előtt jobb az egység, mint a széthúzás…)

De talán nem ez a lényeg. Azért kezdtem, írni erről, mert tetszett, amit hallottam, és érdekes, mondhatni jó volt a hangulat az egybegyűltek között.

A JESZ elnöke igen hosszan beszélt, itt most ebből a jegyzeteim alapján fogok néhány gondolatot idézni:

„A következő hónapokban mindenki számára kinyitjuk az ajtót, aki az Új Polgári Magyarország programot támogatni tudja, és annak megvalósításáért tenni is hajlandó.”

„A jelenlegi, 23 éve regnáló politikai elit egy dologban igen egységes, abban, hogy új politikai szereplő ne erősödhessen meg a magyar politikai palettán, ezért hitet és kitartást kérek a küldöttektől, tagjainktól.”

„Hazánknak nincs igazi külpolitikája, ami hatalmas nagy hiba, nincs előttünk olyan közös jövőkép, amelyért dolgozva egy irányba mehetne a magyarság, hogy közösen sikeresek lehessünk.”

„A trendeket saját hazánk számára kell kihasználnunk, élve a lehetőségekkel, és nem szembe menni azokkal…”

„Aki hisz magában, családjában, a közösségben és nemzetében, az sikerre tudja vinni azt, amit elhatározott.”

„A választások után egy új, polgári jobbközép pártnak hatalmas tér fog nyílni.”

Elmondta azt is, nem érdemes a jelenlegi politikai elittel egyezkedni, önállóan kell megmérettetni a 2014-es választásokon, és utána elindítani az országot a változás útján…

Külön érdekesnek találtam egyébként a „kultúrnacionalizmus” kifejezés többszöri emlegetését, amely nem valami furcsa magyarkodó eszme, hanem a klebelsbergi nemzetfelemelő politikai összefoglaló megnevezése. Melynek lényege, az, hogy csak művelt és tenni akaró, célokkal rendelkező nemzet lehet sikeres, lehet nagy.

A programjukról csak egy rövidebb összefoglaló van a szervezet honlapján, de a gyűlésen elhangzott, hogy a jóváhagyott dokumentum, az „Új Polgári Magyarország” 2014-es választási program nyomtatás alatt van, és a szünetekben folytatott beszélgetésekből azt is megtudtam, hogy azt december közepéig be is fogják mutatni, illetve egészében és kivonatos formában is publikálni fogják. (Egyébként ugyancsak a jesz.hu oldalon van egy „NO REZSI” Program is, mely állítólag szintén bekerült a választási programjukba, ez egyébként a kicsit furcsa elnevezése ellenére – vagy talán pont azért –, az alternatív energia támogatásról, az arra való átállásról szól.)

Egyébként ez egy sajtó számára zárt esemény volt, így nem hagytak fényképezni, de a végén az újra választott elnök (Makay Zsolt), és a nemsokára újra megmérettetés előtt álló elnökhelyettes (Horváth István) megengedett egy fotót…

Azon gondolkoztam hazafelé, hogy vajon mennyi elszántságra van szükségük ezeknek az embereknek ahhoz, hogy tényleg változtatni tudjanak a magyar politikán… És persze az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha nem csak a két polgárháborús oldal között lehetne tényleg választani 2014-ben. Miután magam is relatív fiatal vagyok, és régebb óta várok egy politikai erőre, amely talán behozza a politikai rendszerünkbe az új nemzedéket, így én annak alapján amit láttam és olvastam tőlük, bizakodó vagyok. És miután már jó pár éve apa is vagyok, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne az Orbán mellett állók és az Orbánt gyűlölők között egy harmadik oldal is, egy olyan fiatal politikusok által dominált párt, amely nem Orbánnal vagy Orbán ellen van, hanem a gyerekeink mellett, gyerekeinkkel…

A következő hónapokban meglátjuk, hogy a JESZ-nek sikerül-e. Decemberben bemutatják a programjukat, január 15-ig pedig lezárul a 106 egyéni képviselőjelölt véglegesítése. Utána már csak a munkájukon fog múlni, esetleg azon, hogy néhányan még csatlakoznak-e hozzájuk, illetve a végeredmény tekintetében, pedig természetesen rajtunk választókon, hogy akarunk-e változást!

A mostani bejegyzésemet Makay Zsolt szavaival zárnám: „Kevés munkával nem lehet nagy eredményeket elérni”!